„Elbírja a projekt.”
Ez az egyik mondat, amit projektvezetőktől sokszor hallottam.
Felvonultunk, de nem volt munkaterület? Elbírja.
Nem az az anyag jött meg, ami a munkához kell és ez csak a helyszínen derült ki? Elbírja.
Vissza kell menni még egyszer, mert nem volt a kollégáknál megfelelő szerszám? Elbírja.
Sorolhatnám…
Amikor a projektnek nem egyetlen ilyen hibát kell „elbírnia”, hanem ötöt vagy nyolcat, mire a végére érünk, már senki sem érti, hová lett a tervezett nyereség.
Az ajánlat jó volt. A probléma ott kezdődött, amikor az elméleti projekt találkozott a valós cégműködéssel.
Mire a telepítő csapathoz jutottak az információk, jó esetben is csak egy címük volt és egy nagy doboznyi eszköz, amit fel kellett szerelni. Minden egyéb információ elveszett útközben.
Nem tudták, miért úgy tervezték a munkát, mire kell figyelniük, vagy milyen körülményekre számítsanak. Indult a telefonálgatás, valaki megpróbált visszaemlékezni, visszakeresni a régi e-maileket, az idő pedig csak telt.
Innen már könnyen jönnek az újabb körök.
Plusz anyagköltség, plusz kiszállások, újabb szervezés, csúszások, magyarázkodás az ügyfélnek.
A hibákat teljesen megszüntetni nem lehet, de törekedni lehet rá.
Ha már a felmérés is olyan szemlélettel történik, amely minden terület szempontjait figyelembe veszi, és olyan rendszerben dolgoznak, ahol nem vész el az információ, akkor jó eséllyel a hibák száma is csökken.
A profitot ritkán egyetlen nagy hiba viszi el.
Sokkal gyakrabban a sok apró „belefér”, ami végül már egyáltalán nem fér bele.